TIZENEGY

Gőzfelhő csapott Corran felé, amikor a termálzár belső ajtaja kinyílt. Ooryllal együtt gyorsan beléptek, és máris elkívánkoztak a hideg hangárból. Corran levette a kesztyűjét, a kezére lehelt, majd a feléjük közeledő alacsony, kopaszodó alakra mosolygott.

- Maga biztosan Farl Cort.

A kis ember elmosolyodott, és kezet nyújtott Corrannak.

- Az vagyok. Szeretném megköszönni, amiért eljöttek ide. Nem reméltem, hogy ilyen gyorsan megtisztelnek a látogatásukkal.

- Örülök, hogy találkoztunk, uram. - Corran kezet rázott vele, majd Ooryl felé fordult. - Ő Ooryl Qrygg, és gand. Én Corran Horn vagyok a Koréliáról.

Farl kezet rázott Ooryllal, majd mindkettejüket beljebb tessékelte a durván kivájt alagútba.

- Bocsásson meg az egyszerű és igénytelen környezetért, de a Halanit nagyon kicsi közösség, és éppen csak a szükségleteinket tudjuk biztosítani, luxusra már nem telik.

- Ooryl ezt megérti. Nehéz világot választottak új hazául.

Corran a fejét rázta, jelezve, hogy Ooryl rosszul ítéli meg a helyzetet. A Halanit egy gázbolygó körül keringő hold. Vastag jégtakaró fedi, de a jégpáncél alatt forrongó mag elég melegen tartja a vizet és a kőzetet ahhoz, hogy élni lehessen rajta. A kolónia a Régi Köztársaság utolsó napjaiban alakult. Valójában úgy élték át a Birodalom és a Lázadás napjait, hogy nem is tudtak róla. A kolónia semmi hasznosat nem termelt, és a lélekszáma is csupán tízezerre nőtt ez idő alatt. Csak egy érdekes helynek számított a galaxisban, és Corran figyelmét el is kerülte volna, ha a telepesek nem küldenek segélyhívást, és nem kérnek sürgősen egy szállítmány bactát.

Farl egy alagúton át egy szakadékba vezette őket, ami Corrant a Coruscant mesterséges kanyonjaira emlékeztette. Vagy százméternyi magasságban hatalmas acélüveg tető fedte a szakadékot, melynek két oldala sejtelmesen áttetsző volt, amint a fény átsejlett a gleccseren. A kanyon falában mindenfelé ablakokat látott, és a két függőleges jégfalat helyenként zárt átjáróhidak kötötték össze. Itt-ott pompás vízesés zubogott alá a szakadék fenekére.

Corran felvonta a szemöldökét.

- Azt hiszem, ez azért több mint puritán.

Farl elmosolyodott.

- Ez a látvány egyike annak, ami bennünket éltet. Ez emlékeztet arra, hogy apáink milyennek álmodták meg a jövő Halanitját. Két generáció múlva mindez egészen másképpen fog kinézni, de most még messze vagyunk az utópiától. De amilyen látványos, annyira hasznos is mindez. A dupla üvegtető fogva tartja a meleget. A vízesés látványos, de azon túl táplálja a hidroponikus farmjainkat.

- Gondoltam, hogy így van - mosolygott Corran. - Meséljen a betegségről, ami most problémát okoz önöknek.

- Egy vírus okozza, ami gyorsan változik és terjed a kolóniában. - Farl vállat vont. - Kezelés nélkül a kór egy-két hét alatt elmúlik, de hónapokig tartó általános gyengeség marad utána. A tünetek: vértolulás, köhögés levertség, pangó fájdalom és farkasétvágy. Az ásványvizes fürdő valamelyest enyhíti a bajokat, de a bactától reméljük az eredményt.

Ooryl szájnyílása kinyílt, majd bezárult.

- Ez a karduini hideglelésre emlékeztet.

- Ez igaz, csakhogy az egyszer támadja meg az embert, utána a szervezet immúnissá válik. - Farl egy légzsilipen átvezette őket egy sötét folyosóra. - A vírus olyan gyorsan változik, hogy nincs idő kifejleszteni a vakcinát. Az ember éppen kigyógyul belőle, máris megkapja a következő fertőzést. Egy nagyobb bolygón hosszabb volna a két mutáció közti intervallum, és a lehetőségek is jobbak volnának a védekezésre. És a készletek is gazdagabbak volnának. Itt egy beteg négy embernek való ételt fogyaszt el, és ez a tartalékaink kimerülésével fenyeget... A mostani változat még jobban növeli az étvágyat, és kisebb fokú debilitást is okoz, emiatt kértünk segítséget. - Farl felsóhajtott. - Amikor a Thyferrától megtudtuk, mennyibe kerül a szállítmány, kétségbeestünk. Akkor felbukkantak maguk egy tanker bactával, ami elegendő volna a kór megszüntetéséhez.

A kis ember egy irodába vezette, és a rozsdás, rozoga székekre mutatva hellyel kínálta őket. Ő maga odament egy rögtönzött asztalhoz, és leült egy zsámolyra.

- Meg kell kérdeznem, hogy mivel tartozunk a bactáért?

A piaci ára közel egymilliárd birodalmi kredit.

Corran Oorylra pillantott, és megrázta a fejét.

- Nem tartoznak semmivel.

- De ennyi bacta felbecsülhetetlen érték. Jó kis summát kaphatnak érte.

A gand előrehajolt.

- Corran arra utalt, hogy ez a bacta egy kellemetlen tartozás kiegyenlítéseként került a birtokunkba. Nekünk semmit nem ér, ezért ingyen felajánljuk.

Farl elképedt ábrázata kifejezéstelen maszkká változott.

- Értem.

Corran elmosolyodott.

- Nem kell arra gondolnia, hogy loptuk, mert a kormány, amely fizetséget követelhetne érte, illegális.

Farl kényszeredetten elmosolyodott.

- Nem gond a számunkra kalózokkal és csempészekkel üzletelni. Az itt látott acélüveget sem itt állítottuk elő, hanem úgy vettük.

- Ha nem ez a probléma, akkor mi?

Farl összevonta a szemöldökét.

- Mi mindig adtunk valamit azért, amit kaptunk. Olykor embereket bújtattunk az ellenségeik elől. A hal, amit itt tenyésztünk, egyes világokon csemegének számít, másutt gyűjtők vásárolják. A probléma az, hogy bármelyik másik kolónia megtudná fizetni a milliárd kreditet. Mi nem fogadunk el könyöradományt, de fizetni sem tudunk a bactáért.

- Biztos vagyok benne, hogy megtudunk egyezni. Említette, hogy a kórt mostanáig ásványvízzel kezelték.

- Igen, de nem értem...

Corran feltartotta a kezét, és Oorylra pillantott.

- Idefelé jövet ugye azt mondtam neked, hogy egymilliárd kreditet is adnék egy jó forró fürdőért és valami halételért?

A gand tétovázott, majd ünnepélyesen bólintott.

- Valóban, Qrygg emlékszik rá, hogy ezeket a szavakat használtad.

- Akkor megegyeztünk, Farl Cort - tárta szét a karját Corran. - Egy jó fürdő és meleg halétel mindkettőnknek, és kvittek vagyunk.

A kolónia vezetője elmosolyodott.

- Intézkedem, hogy a pénzükért ne szenvedjenek semmiben hiányt.

- Azzal, hogy elvettük Jégszívtől a bactát, a számla részben már ki van egyenlítve - nevetett fel Corran. - Egy forró fürdőben ülve arra gondolni, hogy mennyire dühös lehet most, már csak a hab a tortán.

Abban a pillanatban, hogy a gépe visszaért a valós űrbe, Tycho Celchu gerincén végigfutott a hideg. Korábban már járt az Alderaan rendszerben - jobban mondva a Sírkertnek nevezett aszteroidaövezetben. Látta már a törmelékkorongot, amely egykori szülőbolygójának maradványaiból állt, és át is repült rajta. Utoljára a Birodalmi Katonai Akadémián látta az Alderaant eredeti állapotában ábrázoló holoképet, és most is szétáradt benne a büszkeség, amit akkor érzett.

Korábban már visszatért néhányszor az Alderaanra, de igazából még nem tért vissza. Az Alderaan túlélői között a Visszatérés ugyanolyan fontos tradíció volt, mint a többi, ami a szülőhazájához köti az embert. A Visszatérés alkalmával, mintha mindaz a mentális és érzelmi energia visszaáradna az emberbe, ami a bolygó pacifista életfilozófiáját jellemezte. Némelyek úgy értelmezték a Visszatérést, mint életük vízválasztóját, az eseményt, amely teljesen új irányba terelte az életüket, és az univerzum eddig még nem ismert távlatait nyitotta meg a számukra.

Az emberek mindig üdvözült hangnemben beszéltek róla. Arról ábrándoztak, hogy mit fognak tenni, mit fognak mondani és mit várnak egy ilyen Visszatérés alkalmával. Rituálét kerítettek aköré, amit Tycho a legbensőségesebb emlékezésnek tartott. Bátorították egymást, hogy osszák meg a tapasztalataikat, mert így közösen erősíthetik a hitüket abban, hogy egyszer majd visszaáll a Természet rendje.

A Visszatérés intézménnyé vált, az alderaani társadalom tagjainak előjogává, és Tycho sem tagadta, hogy ennek a varázsa őt is megérintette. Miután több bactaszállítmányt kísért a Coruscantra, Tycho le is telepedett a bolygón, és ideje legjavát alderaani barátai körében töltötte el. A velük folytatott beszélgetések után határozta el, hogy ő is elvégzi a Visszatérés szertartását. Meg is vásárolt minden szükséges felszerelést, ami ennek maradéktalan végrehajtásához szükséges.

A többiek tanácsát követve - még ha ostobaságnak is tartotta -, beszerzett néhány különös dolgot. Többek között egy emlékkapszulát és ajándékokat a halottai számára. Olyasmiket, amikről tudta, hogy örülnének neki - romantikus holodrámákat a nagyanyjának és a húgának, bort az apjának, virágkapszulát az anyjának, meg egy receptes adatlemezt anyai nagyapjának, aki ismert ínyencmester hírében állt. A bátyjának vásárolt egy Luke Skywalker-holobiót, mert tudta, hogy Skoloc leghőbb vágya az volt, hogy megismerkedhessen Luke-kal és ő is jedivé válhasson. Noha a lelke mélyén berzenkedett az ötlet ellen, hogy ezeket a tárgyakat kilője a Sírkert törmeléke közé, jól tudta, a tett szimbolikája segít enyhíteni a belső ingert, hogy valamiképpen megemlékezzen a szeretteiről.

Nyiestra részére azonban nem tudott mit választani. A lányt már kamaszkora előtt is ismerte, később szerette, és tudta, hogy feleségül is vette volna. Ebben akkoriban olyan biztos volt, mint abban, hogy az Alderaan napja élete további részében is mindennap felkel és lenyugszik. Nyiestra hajlandónak mutatkozott kivárni, amíg elvégzi az Akadémiát, és az első években beilleszkedik a hadseregbe. Egy évet kellett volna szolgálnia TIE-pilótaként ahhoz, hogy előléphessen, és ezzel lehetősége nyíljon a családalapításra. Senki nem vonta kétségbe, még Nyiestra sem, hogy túléli azt az évet, ezért mindketten biztosak voltak a jövőjükben.

De akkor a Halálcsillag szétfoszlatta ezt a jövőt.

Újabb borzongás futott végig Tychón, az izmai is összerándultak. Mivel az apja a Novacom, az Alderaan legnagyobb HoloNet szervezetének főigazgatója volt, Tycho megengedhette magának, hogy a születésnapján közvetlen vonalon hazatelefonáljon. Mindenki otthon volt, mindenki mosolygott és boldog volt. Ajándékokat vettek neki, és borral köszöntötték fel. Noha több ezer fényévre volt a helyszíntől, a szeretet minden rezdülését érezte; és akkor megszakadt az adás, a holografikus kép szürke-fekete sztatikus hóesésbe ment át.

Tycho akkor csak elmosolyodott. Ilyesmi már korábban is előfordult, de majd csak rendbe jön a vonal. Legalább marad ideje átgondolni, hogy mit mondjon az apjának. Alig várta, hogy újra kapcsolatba léphessen vele, mert az apjával való beszélgetések jelentették életének egyik örömforrását.

Azután elterjedt a szóbeszéd, hogy az Alderaan megsemmisült. Mindenki a Lázadókat hibáztatta, de ő kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy ártatlanok. Birodalmi neveltetése folytán tudta, hogy a Lázadók valóban képesek volnának megsemmisíteni egy bolygót céljuk elérése érdekében, de azt még biztosabban tudta, hogy az nem lehet az Alderaan. A pletyka szerint az Alderaanon voltak a készleteik, így a bolygó megsemmisítése csak a Birodalom részéről volt ésszerű. A tény, hogy a Császár a bolygó pusztulása előtt oszlatta fel a Birodalmi Szenátust, minden szónál ékesebb bizonyíték volt Tycho számára.

Így aztán dezertált. A Commenoron eltávozásra ment, és nem tért vissza. Csatlakozott a Lázadókhoz, és több mint hét éven át azért küzdött, hogy ne kerülhessen még egy bolygó az Alderaan sorsára. És azért, hogyne akadjon még egy ember, akinek csak az emlékeiben éljen tovább az a nő, akivel valaha élete további részét akarta megosztani.

Ami számára megnehezítette a döntést, az az Alderaan pusztulása óta végbement változás volt. A Visszatérésre sort keríthetett volna azután, hogy elvégezte a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiát, s akkor most már talán folyamatosan sugározná az alkalomra írt költeményt az automata készülék, amit a kor szokásának megfelelően az övezetbejuttatott volna. Az R2-es komszkennere zsúfolt frekvenciákat térképezett fel, s ez volt a bizonyíték arra, hogy több ezren gondolkoztak akkoriban hasonlóképpen.

Fájdalmas felismerés volt a számára, hogy az az ember, akivé lett, már nem méltó Nyiestra szerelmére. Az az élet, amit maguknak elterveztek, akkoriban vonzónak tűnt, de ma már látja, hogy csak akkor lehetett volna az, ha a Birodalom mesterkedéseiről egyszerűen tudomást sem vesznek. A pacifizmus burkába zárva az Alderaan elszigetelte magát a galaxisban folyó eseményektől. Mintha azzal, hogy ha letesszük a fegyvert és elhatároljuk magunkat a történtektől, megteremtjük a békét.

Bail Organa és a lánya, Leia tisztában volt ennek az okfejtésnek az ostobaságával, de az Alderaan csak lassan eszmélt a figyelmeztetésükre. A legtöbb ember ragaszkodott a pacifizmushoz, mintha az megóvná őket a Birodalommal szemben. Úgy gondolták, a Birodalom csak akkor maradhat fenn, ha ráveszi őket, hogy mondjanak le a pacifizmusról. Hitük feladása nem lett volna túl nagy ár - különösen azért, mert senki nem hitt abban, hogy a Birodalom képes és hajlamos megsemmisíteni egy egész bolygót.

Tycho már régen tudta ennek a filozófiának a hibáját. A pacifizmus kedvéért fenntartott pacifizmus az öntelt önzés csúcsa, különösen ha egyben megakadályoz abban, hogy mások életét megmentsd. Noha ő maga sem kedvelte jobban a háborút, mint bármely másik alderaani, mégis katonai pályára ment, hogy belülről tudja megváltoztatni a hadsereget. És amikor arra volt szükség, hogy tönkretegyem a hadsereget, átálltam a Lázadókhoz.

A Lázadók soraiban olyan dolgokat tapasztalt és hajtott végre, amiket Nyiestra minden bizonnyal nem lett volna képes megérteni. Tudta, hogy a lány mindenben támogatta volna, de az alapvető változás, amin átment, már nem tette volna őket egymáshoz tartozóvá. Amit ő alapjában igaznak fogadott el, az ellen Nyiestra minden idegszálával ellenkezett volna. Vannak emberek, akik olyan magas fokon képesek megvalósítani a gonoszságot, hogy csak a meggyilkolásukkal lehet véget vetni az általuk okozott szenvedésnek. Tarkin nagymoff, a Császár, Darth Vader, Zsinj hadúr, Ysanne Isard, Derricote tábornok és Kirtan Loor, mind olyan emberek voltak, akiket aligha lehetett rávenni szép szóval, hogy hagyjanak fel gonosz üzelmeikkel.

Ugyanazok az események és élmények, amik eltávolították őt Nyiestrától, közelebb vitték Winterhez. Winterrel való kapcsolata az ő számára is különösnek tűnt, mert annyira különbözött a Nyiestrával fenntartott kapcsolattól. Míg Nyiestrával azon voltak, hogy minden percüket együtt tölthessék, Winterrel kerülték a folytonos együttlétet. Mindkettejüknek megvolt a maga elfoglaltsága, ami elszólította őket a másik mellől - és ez a belátható jövőben a jelek szerint még inkább így lesz-, mégis, a másik távolléte ahelyett, hogy fájdalmat okozott volna, megnyugvással töltötte el mindkettejüket. Tycho tudta - valószínűleg az összes életben maradt alderaanihoz hasonlóan -, hogy mindketten félnek egy szorosabb kapcsolatot kialakítani, mert nem akarják még egyszer átélni a veszteség fájdalmát. E félelmük ellenére azonban egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük, és mind jobban támogatták egymás tevékenységét.

Végeredményben Winter volt az, aki szorgalmazta, hogy méltó módon emlékezzen meg Nyiestráról - bár soha az életben nem látta és nem ismerte a nőt.

Tycho beszerzett egy kristálygömböt, amibe savval rámaratták az Alderaan kontinenseinek körvonalait. Ebbe a gömbbe bezáratta saját kis világának, Nyiestrának a hologramját. Így azután annak a világnak a mélyéről, melyet olyannyira szeretett, az immár örökre változatlan és gyönyörű Nyiestra mosolygott rá.

Megnyomott néhány gombot a komján, és az IFF transzponderhez csatlakoztatta.

- Tycho Celchu vagyok, az Alderaan fia, most a galaxis árvája. Eljöttem ide, születésem helyére, hogy lerójam tiszteletemet egykori énem és szeretteim előtt. És az előtt, akit szerettem, és akit most is szeretek. Az a kívánságom, hogy ha az élet lemond rólam, közéjük kerülhessek vissza, hogy együtt maradhassak velük, ahogyan azt egykor elterveztük.

Megnyomott egy gombot a konzolon, mire kinyílt az X-szárnyú hasán egy kis ajtó. Az R2-es segítségével kirepítette az emlékkapszulát, ami lassan elhúzott a gép orra alatt. Gombócot érzett a torkában, amikor a gép előtt megpillantotta a lassan sodródó ovális kapszulát, mely néhány másodperc múltán elvegyült az Alderaan maradványai között.

Tycho megköszörülte a torkát.

- Ez a szerény ajándék aligha mérhető a szerelemhez, amely még mindig bennem ég irántad. - Egy pillanatig tétovázott, majd megváltoztatta az előre kitervelt szöveget. - Ez a hajó most más. Az Alderaani Gárda színeit viseli magán, és az ő kódjukat használja. A te tiszteletedre. Ám nem a bosszú hajt, csupán éber szeretnék lenni. Remélem, békében nyugszol, most én őrzöm álmodat, és vigyázok, nehogy mások is a te sorsodra jussanak. És nem nyugszom, amíg a munkát be nem végeztem.

Egy gombnyomással bezárta a raktér ajtaját. Még látta a bukdácsolva sodródó kazettát, és egy pillanatra ingert érzett, hogy lézerrel szétlője. Tudta, hogy a kődarabok között hajók állnak lesben, hogy az ilyen emléktárgyakat összeszedjék. És az Another Chance legénysége is hasonló küldetésben jár itt: ők az Alderaan maradványai között fellelhető értékek után kutatnak.

A fellelt kincsek zöme hamisítványnak bizonyult, amit szélhámosok készítettek és helyeztek el itt, hogy bolonddá tehessék az Alderaan túlélőit. A gonoszabbja a túlélők bizalmával is visszaélt, amikor azt állította, hogy barátja volt a családnak. A birodalmi gazdasági és kereskedelmi szokásoknak köszönhetően az Alderaan javainak nagy része túlélte a pusztulást, így a túlélők számára továbbra is jólétet biztosított, ami célpontjává vált a szélhámosoknak.

Addig nézte a kapszulát, amíg az el nem tűnt a távolban.

- Nyugodjatok békében! Mindannyian hiányoztok. - Megnyomta a kom gombját, és a szöveget kisugározta a Sírkertbe. Azután kikapcsolt, megfordította a gépét, és elindult vissza a Yag'Dhul felé, hogy megvívja a harcot Ysanne Isarddal.